Valaki egyszer azt mondta, hogy a régi reklámokon csak nevetni lehet, az újakon pedig csupán sírni. Lehet imádni vagy utálni, falra mászni vagy nosztalgiával megmosolyogni, de kétségtelen, hogy a szocialista magyar reklámokra nemzetközileg is felkapták a fejüket.
No, nem feltétlenül a minősége vagy a marketing szempontból tökéletes mibenléte miatt. A szocialista kori magyar reklámok ugyanis tudtak valamit, amit korabeli társaik nem: viccesek voltak.
Illetve legalábbis vicceskedni akartak egy-egy kecskerímmel, szójátékkal, olcsó szófordulattal. Ez pedig – egy-két példától eltekintve – nem volt bevett szokás a nemzetközi porondon. Nézzük csak:
A fenti reklámcsokrot Sas István rendezőnek köszönhetjük, a páratlan összeállítás 234 hosszabb-rövidebb marketing kisfilmet tartalmaz. A derűs perceken túl markáns korrajzot is kaphatunk a 70-es, 80-as évek magyar társadalmáról, illetve lélektanáról.
