Kevés olyan vadhajtást találni a hazai élelmiszeripar berkeiben, mint a Mesesajt. Aki nem ismerné ezt a gyöngyszemet, képzelje el, hogy a háromszög macisajt beleesett az olvasztott csokiba, a máz pedig szépen megkötött rajta. A termék a ’80-as években élte aranykorát, és noha feltámasztására több ízben is történt kísérlet, átütő sikert sosem tudott befutni.
A Mesesajt rendkívüli módon megosztotta a magyar társadalmat: egyesek imádták, másoknak pedig pusztán a szó hallatán is a hideg kezdett futkosni a hátukon. (Ők voltak túlsúlyban.) Egy azonban bizonyos, az édesség (?) ízig-vérig hazai termék volt, hasonlót sehol nem találni a világ egyetlen pontján sem.
A Budapesti Tejipari Vállalat gyártotta ömlesztett csokis sajt tehát kifejezetten kettéosztotta a lakosságot, ugyanakkor a Mesesajt csomagolása egyöntetű rajongást váltott ki a fiatal srácokból. A termék címkéjén ugyanis gyűjthető veterán autók voltak megtalálhatók, ennek köszönhetően a retró élelmiszer még abban a háztartásban is előfordult, ahol egyébként ténylegesen senki nem fogyasztotta.
A Mesesajt eredete
A legenda szerint a termék úgy születetett, hogy egy tejipari munkás véletlenül az olvasztott csokiba ejtette a formázott ömlesztett sajtot, amit sajnált kidobni. A vitathatatlanul szokatlan terméket végül elfogyasztotta, ami nagyon ízlett neki, így másoknak is megmutatta.
De mindez persze legenda csupán. A Mesesajt vélhetően egy jól átgondolt élelmiszer volt, amivel a korabeli szakemberek a gyermekeket vették célba, ezért is szerepelhetett a nevében a mese szó, ezért volt csokis, és ezért voltak autók a csomagoláson.
Kapható ma a Mesesajt?
A csokiba mártott háromszög alakú tejterméket egy idő után kivonták a forgalomból. 2002-ben ugyan történt egy kísérlet az újbóli piacra dobására, ám az élelmiszer átütő reneszánszáról nem beszélhetünk. A Mesesajt csakhamar ismét lekerült a boltok polcairól.
Ennek oka talán abban keresendő, hogy a mai gyerekek ízlése – és az édességipari piac – gyökeresen megváltozott, az azóta felnőttek pedig már nem feltétlenül rajonganak az efféle régi legendák iránt. (Legalábbis az ízélmény iránt bizonyosan nem.)
