Analitikus gondolkodású, precíz embernek tartod magad, vagy inkább szabadelvű, művészi lélekkel megáldott személynek? Ha az előbbi, akkor valószínűleg a bal agyféltekéd dominánsabb, ha az utóbbi, akkor pedig a jobb agyféltekéd az uralkodó. A népi pszichológiában széles körben elterjedt az a nézet, mely szerint az agy bal fele az analitikus gondolkodásért, a jobb fele pedig a kreatív jellemvonásokért felelős, az egyéni tulajdonságokat pedig az határozza meg, hogy melyik a domináns. De mi az igazság?
A téma köré konkrét iparágak rendeződtek. Számos olyan irodalmat találunk, amik a két agyfélteke összehangolását célozzák vagy segítenek kapcsolatba lépni a gyengébbik területtel. Emellett jobb agyféltekés rajztanfolyamra is beiratkozhatunk, és megtanulhatunk különböző kineziológiai gyakorlatokat a harmonikus összeköttetés reményében.
Valóban ennyire markáns ellentét lenne agyunk egyik és másik oldala között? Tényleg háború dúl a koponyánkban, és egész valónkat, jellemünket, megnyilvánulásainkat mindössze az határozza meg, hogy melyik agyterületünk nyomja el a másikat?
A jobb és bal agyfélteke egy mítosz csupán?
Az orvosi képalkotó technikák fejlődésével szerencsére egyre pontosabb fogalmunk van egyik legfontosabb szervünk, az agyunk működéséről. Sokak számára elkeserítő lehet a hír, de a kutatások nem találtak bizonyítékot a jobb vagy a bal agyfélteke dominanciájára a vizsgált személyeknél. Bár mindannyian különböző személyiséggel, jellemmel és tehetséggel rendelkezünk, a tudományos vizsgálatok cáfolják, hogy a köztünk fennálló árnyalatokat az agyfélteke-dominancia okozná.
Ráadásul már a felvetés is elég gyenge lábakon áll. A matematika például logikus gondolkodást igényel, ezért úgy tartják, hogy a bal agyfélteke felelős érte, így távol áll minden művészi, azaz jobb agyféltekés képességtől. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. A matematika ugyanis amellett, hogy végtelenül logikus, mélyen megköveteli a kreatív hozzáállást is. Akkor egy matematikus zseni jobb vagy bal agyféltekés?
De fordíthatunk is egyet a dolgon. A művészi kreativitás nem csupán a határtalan érzelem kifejeződése. A legnagyobb műalkotások között számos szigorúan és precízen átgondolt remekművet találunk, gondoljunk csak a Sixtus-kápolna mennyezetfreskójára vagy a Dávid-szoborra. Megszületésük vajon nélkülözte a részletekbe menő, elemző gondolkodást?
De akkor honnan ered a legenda?
Mint minden igazi mítosz, a jobb és bal agyféltekés gondolkodás is a valódi tudományban gyökerezik. Tudjuk, hogy agyunk két része valóban különböző feladatokra orientálódott, jóllehet a munkamegosztás sokkal összetettebb a kreativitás és a logika dominanciájánál. Nagyon eltúlozva azt mondhatjuk, hogy általában a jobb agyfélteke jártasabb a térbeli feladatok vonatkozásában, a bal agyfélteke pedig a problémamegoldásban. De ez nem jelenti azt, hogy a két terület ne működne együtt egymással a fentiek kapcsán.
A jobb és bal agyféltekés mítosznak – legalábbis abban a tekintetben, hogy meghatározott személyiségjegyek, embertípusok kapcsolhatók hozzá – nagyjából annyi tudományos érvényessége van, mint a horoszkópnak. Egyszerűen imádjuk magunkat, rokonainkat vagy barátainkat valamilyen séma szerinti kategóriába sorolni szimplán azért, mert az emberi elme mindenhol, még a világjárványokban is mintát keres.
Ennek hátterében a Barnum-effektus (vagy Forer-hatás) pszichológiai jelensége áll. Eszerint az egyén magára illőnek érez minden általános személyiség-leíró állítást, ha azt az érzetet keltik benne, hogy az elemzés kifejezetten az ő profiljára készült.
