Hazai és nemzetközi kártérítési ügyekre szakosodott ügyvédként megszámlálhatatlanul sokszor hallottam már az „Ügyvéd vagy? És tényleg mindenért lehet perelni? Bármiért kaphatok kártérítést? Akár azért is, mert rámentem a fűnyíróval a saját lábamra?” … Ha pedig az ember megpróbál erre valamilyen óvatos, racionális választ adni, akkor jön az, hogy „Én miért ne kaphatnék zsozsót, amikor Amerikában még azért is pénz jár, mert kiömlik a forró kávé. Meg azért is, mert a mikrosütő kinyírja a vizes macskát” … De vajon igazak ezek a városi legendák? Amerikában tényleg mindenért pénz jár?
Az Egyesült Államokban általános jelleggel azt lehet mondani, hogy a kártérítési jogi szabályok, az ún. tort law valóban megengedőbb, mint a kontinentális jogrendszerekben, de azért ezt is csak óvatosan lehet kijelenteni, hiszen a kontinensnyi országban a szövetségi jog mellett tagállami szabályok is vannak, így egységes amerikai kártérítési jogról nem igazán lehet beszélni.
De Amerikára azért lehet úgy tekinteni, mint az az ország, ahol ha nem is lehet minden pert megnyerni, de majdnem mindenért lehet perelni. Kicsit olyan az USA, mint egy kártérítési jogi bölcső, amelyben a legkülönfélébb, borzasztóan színes kártérítési ügyek születnek és nevelkednek.
Ami a városi legendákat illeti, a Mekis forró italos történet igaz, a mikrosütőbe helyezett macska miatti perre viszont én nem találtam adatot. De a Mekis ügy igazi sarokkőnek, fordulópontnak számít az amerikai tort law-ban, kártérítési jogban.
A Mekis ügy lényege, hogy 1992-ben volt egy idős, 79 éves hölgy, Stella Liebeck, aki harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, miután 50 centért vásárolt egy kávét egy új-mexikói McDrive-ban.
A hölgy egy Ford anyósülésén utazott. A járművet az unokája vezette, aki megállt egy pillanatra, hogy a néni kávétejszínt meg cukrot tegyen az italába. A hölgy a két térde közé fogta a kávét, és próbálta levenni a tetejét, de eközben az egész forró italt az ölébe öntötte. A kávé pedig összeégette a fenekét, a combját és a lágyékát.
A kórházban 8 napot töltött és megállapították, hogy harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. Emiatt bőrbeültetést is végeztek rajta. A felépülés alatt Liebeck asszony kb. 10 kilót fogyott, így 38 kg lett szegényke. A teljes rehabilitáció közel két évet tartott.
A hölgy először egy szerény 20 000 dolláros (6 000 000,- Ft mai árfolyamon) kártérítési követelést nyújtott be a McDonald’s-nak. Ebben csak az orvosi költségeit és a lánya ápolás miatti keresetkiesését kérte.
Erre a Meki egy 800 dolláros (240 000,- Ft mai árfolyamon) ellenajánlatott tett. Ekkor az idős hölgy ügyvédet fogadott, de az ügyvéd által kimunkált ajánlat még mindig csak 90 000 dollár volt, amit a Meki nem fogadott el. Így Liebeck asszony és az ügyvédje, Reed Morgan beadták a keresetet a McDonald’s-szal szemben.
A fő érvük az volt, hogy a McDonald’s –ban 82-88 Celsius fokon adják a kávét, míg egy sor hasonló helyen az ital hőmérséklete nem haladja meg a 60 fokot. Liebeck asszony ügyvédje szerint a 80 fokos kávé 12-15 másodperc alatt égési sérülést okoz, míg a 60 fokos kávénak sokkal több kell ehhez.
A McDonald’s először azzal érvelt, hogy azért ilyen forró a kávé, mert általában ingázók veszik azt reggel tőlük, és nekik a hosszabb útra forróbb kávé kell, hogy tovább kitartson.
Később azonban kiderült, hogy egy kutatás szerint a mekis vásárlók rögtön megisszák a kávéjukat. Sőt az is kiderült, hogy 1982 és 1992 között a McDonald’s 700 bejelentést kapott a forró kávé miatti balesetekről, de a cég ezt a számot nem tartotta elég nagynak ahhoz, hogy változtasson a gyakorlatán.
Az esküdtszék végül kármegosztást alkalmazott az ügyben, és azt mondták, hogy a McDonald’s 80%-ban és az idős hölgy 20%-ban felelős a balesetért. Ezért Liebeck asszony kapott (a kármegosztás után) 160 000 dollárt (48 000 000,- Ft mai árfolyamon) vagyoni kárként és 2 700 000 dollárt (810 000 000,- Ft mai árfolyamon) sérelemdíjként. Ez utóbbit a bíró leszállította 480 000 dollárra. Így összesen a hölgy első fokon 640 000 dollárt, azaz mai árfolyamon 192 000 000,- Ft-ot kapott.
Mindkét fél fellebbezett, de végül másodfokú ítélet nem született, mert peren kívül megegyeztek egy szép kerek összegben. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok hasonló per indult a Burger King-gel, a Startbucks-szal és más cégekkel szemben is, és korántsem mindegyiket fogadták be a bíróságok vagy sikerült nyernie a felperesnek.
A per ugyanakkor hatott a forró italokat árusító hálózatokra, megjelentek a „Caution: Contents Hot” (Vigyázat: forró ital/tartalom) figyelmeztetések, új pohártípusok terjedtek el. Vagyis a cégek léptek abba az irányba, hogy ne vonhassák őket felelősségre azon az alapon, hogy nem figyelmeztetik a fogyasztókat a veszélyekre és nem tesznek megelőző, preventív lépéseket.
Visszatérve a mikrosütőre és a macskára, mint írtam korábban, tartja magát a városi legenda, hogy különböző emberek kutyákat és macskákat tesznek szárítási céllal a konyhai eszközbe, majd a kisállat felrobbanását követően perelnek.
Próbáltam erre is valami érdekes jogesetet találni, de nem nagyon sikerült. Több olyan ügy is van, ahol a „gondos” gazda végül vádlottként büntetőbíróság előtt találta magát a kismacska fürdetés után mikróban történő szárítása miatt.
De olyan pert, ahol a mikró gyártóját marasztalták el azért, mert nem figyelmeztette a használót, hogy nem szabad kutyát, macskát tenni a sütőbe, én nem találtam. Annak ellenére sem, hogy Amerikában tényleg nagyon színes a paletta: indult már per azért, mert egy diák elaludt matek órán és a tanár a füle mellett tapsolt, ami miatt a diák megijedt.
Sőt, indult eljárás azért is, mert egy amerikai gyorsétteremlánc kifogyott egy vásárló kedvenc szendvicséből. Klasszikus per az is, amit egy sörgyártóval szemben indítottak azon az alapon, hogy a sörreklámokban jóképű férfiak és nők jól érzik magukat egy gyönyörű tengerparton, de a valóságban a felperes azt tapasztalta, hogy a sörivástól se jóképű nem lesz, se nem találja magát a strandon szép lányokkal.
Volt olyan is, aki a Red Bull-t perelte amiatt, hogy a Red Bull valójában nem ad szárnyakat, sőt nem is ad plusz erőt és energiát. Az igazi kedvencem viszont az a per, ahol egy tűzoltó azért perelt, mert félt a tűztől, emiatt pedig irodai munkára helyezték, de ő ezt sem akarta, mert azt mondta, hogy a tűztől való félelme fogyatékosságnak tekinthető, és az, hogy irodai munkát kell csinálnia, valójában hátrányos megkülönböztetés… Hogy mi???? – kérdezhetnék és kérdezem én is. De ugyanezt kérdezheti bárki akkor is, amikor egy emberrabló perelte be a túszait azért, mert megszöktek a fogsából miközben ő aludt… És még hány hasonló történetről olvastam….
Dr. Wagner Ádám ügyvéd
https://wagnerugyved.hu
