Ha akadnak is kritikusai, bizonyára még ők is úgy gondolják, hogy Amelia Earhart a világ egyik legkalandosabb életű, legbátrabb és leginspirálóbb nője volt. Az 1897-ben Kansasban született pilótanő számos rekordot tudhat magáénak: 1930-ban női repülési sebességi rekordot, majd egy évvel később női repülési magassági rekordot állított fel. Első nőként, egy férfi pilóta segítőjeként átszelte az Atlanti-óceánt, ami miatt sok kritikát kapott, és ami egyes vélemények szerint belehajszolta őt a halálba is.
Amelia második gyerekként született az Earhart családba, és már fiatalon kiderült, hogy a babák helyett inkább az autókhoz és a puskákhoz vonzódik. Így szülei talán már meg sem lepődtek akkor, mikor Amelia pilótaleckéket kezdett venni, és Amerikában hatodik nőként megszerezte a pilótaigazolványt.
Az újdonsült kansasi pilótanő ezután – személyiségét és habitusát meg nem tagadva – teherautósofőrnek áll, hogy a keresett pénzből meg tudja venni élete első saját repülőgépét. Elszántságát, kitartását és soha meg nem torpanását bizonyítja, hogy a fentebb taglalt rekordokat már saját géppel érte el, amit nem csak tulajdonolt és fenntartott, de jórészt maga is szerelt.
Amelia Earhart ismertsége és elismertsége
Az 1930-as évek elején járunk tehát, amikor az Egyesült Államokban alig 10 éve kapták meg a nők a szavazati jogot, és Amelia generációja volt az első az USA története során, melynek női tagjai az urna elé járulhattak. Ilyen környezetben döntögetett a fiatal pilótanő olyan rekordokat, ami sok férfi becsületére is válhatott volna. Nem csoda tehát, hogy Amelia Earhartra a sajtó is felfigyelt.
Neve csakhamar a női egyenjogúságért való törekvés szállóigéje lett, ő volt az eszményi példa arra, hogy a nőknek a konyhán kívül is van helye, és mindazt elérhetik, amit férfi társaik. Ám akadtak olyanok, akik úgy gondoltak, hogy minden teljesítményét elhomályosítja az az 1928-as incidens, mikor is egy férfi segédjeként repülte át az Atlanti-óceánt.
Talán a rossz nyelvek féken tartására, talán az őt fűtő kalandvágyból 1932. május 20-án 15 órás repülőúttal Kanada–Írország viszonylatban Amelia Earhart átrepülte az Atlanti-óceán. Ezt a távot egyébként a világon másodikként és első nőként tette meg önállóan.
Amelia még számos távolsági rekordot állított fel: Kalifornia és New Jersey között átrepülte az Egyesült Államokat, Hawaii-ból Kaliforniába repült, és megállás nélkül szelte a fellegeket Los Angeles és Mexikóváros között.
Azt hihetnénk, hogy ennyi megtett mérföld után már nincs olyan, ami egy pilótát inspirálhatna. Érezhette ezt Amelia is, ám még egy végső gondolat, egy meg nem tett út, egy le nem repült táv nem hagyta nyugodni a legismertebb női pilótát.
„Ha ezt megteszem, abbahagyom a hosszútávú repüléssel való kísérletezést” – nyilatkozta az út előtt.
Amelia Earhart elhatározta, hogy néhány minimális technikai leszállást beiktatva egy huzamban körbe repüli a Földet. Ezzel pedig megpecsételte a saját sorsát.
Amelia Earhart utolsó útja
Az eredeti tervek szerint a pilótanő és két férfi navigátora nyugatról keletre haladva kerülték volna meg a Földet, ám egy váratlan meghibásodás keresztülhúzta a számításukat. Amelia gépe – egy Lockheed Electra – három értékes hónapot igénylő javításra szorult.
A késlekedés jelentős változtatásokat követel a tervtől: az egyik tapasztalt navigátor visszamondta az utat, illetve a széljárás három hónap alatt természetes módon megváltozott, így Ameliának a másik irányból, keletről nyugatra kellett elindulnia földkerülő útjára. Ez viszont azt eredményezte, hogy az út legveszélyesebb szakasza, egy 4000 kilométeres táv a Csendes-óceán felett a térképen alig látható Howland-szigetig a legvégére maradt.
Amelia közel 32 000 kilométer megtétele után elérkezett a legnagyobb ugráshoz, és bár a felszállás előtt apróbb technikai malőrök adódtak, ennek ellenére nekivágtak a szakasznak. A Howland-sziget felé közeledve az idő felhőssé vált, a pilótanő és megmaradt navigátora csupán a számításaikra hagyatkozhattak.
Ameliát a Howland-sziget partjainál horgonyzó amerikai partiőrség Itasca nevű hajója várta. Az Electrán valami hiba adódhatott, ugyanis az Itasca hallotta Amelia rádióadását, a nő viszont nem tudta fogni a partiőrség válaszait. A pilóta alacsony üzemanyagszintről panaszkodott a rádióban, és annak ellenére, hogy az Electra sugárzási jeleinek erőssége alapján a partiőrség több ízben is egészen közelre saccolta a repülőgépet, Amelia Earhart és navigátora soha nem érkezett meg a szigetre.
Az eltűnés teóriái
A világhírű pilótanő eltűnése önmagában is megdöbbentette a világot, ám az, hogy eltűnése után több órával rejtélyes rádióüzeneteket fogtak tőle, meg is ágyazott az összeesküvés elméleteknek. Tekintettel arra, hogy Amelia kizárólag két frekvenciát használt földkörüli útja során (nappali és éjszakai adás), a jelek minden kétséget kizáróan az eltűnt nőtől származtak. De honnan jöttek? 1937. július 2-án – kis túlzással – nem volt olyan dolog a világon, ami jobban foglalkoztatta volna az embereket.
Amelia rádiójeleit számtalan helyen fogták, és figyelembe véve a pilóta azon néhány órával azelőtt tett kijelentését, hogy kevés az üzemanyaga, a jelek csakis a földről érkezhettek. Az Electrát tehát sikerült valahol letenni a földre (vagy a vízre, úgy, hogy nem süllyedt el).
Az adást egy floridai tinédzser rádióamatőr lány, Betty Klenck Brown is fogta, aki sebtében naplójába rögzítette az elhangzottakat:
Itt Amelia Earhart, segítsenek! … Emelkedik a vízszint… Howland… Sérült férfi… próbál kijutni… New York City, New York City… segítsenek, itt Amelia Earhart.
A Nikumaroro-atoll
Máig az egyik legelfogadottabb feltevésnek számít, hogy Amelia Electrája a Howland-szigettől dél-keletre található lakatlan Nikumaroro-atollon (akkor Garnder-sziget) landolt. A Betty Klenck Brown által feljegyzett „New York City” pedig nem más, mint az atollon 1928 áprilisában zátonyra futott S.S. Norvich City nevű hajó, amit a fiatal rádiós félreérthetett. New York City = Norvich City. Amelia tehát ezt a zátonyra futott roncsot láthatta az atollról, és a hajó nevét adta meg támpontként a rádióban.
A Nikumaroro-atollon, illetve a környezetében rengetek kutatást végeztek az elmúlt években-évtizedekben. Legutóbb 2018-ban vágott neki egy régészcsapat, illetve egy Robert Ballard (ő találta meg a Titanic roncsait) által vezetett tengeralatti kutatócsoport, hogy akár a szárazföldön, akár a tengerben találják meg a bizonyítékot Amelia ottlétére. Sajnos egyik csapat sem járt sikerrel: sem csontokat, sem repülőgép roncsokat nem találtak.
A japán fogság
Egy vadabb eszmefuttatás szerint a pilóta és navigátora japán fogságba kerültek, fogvatartóik kémeknek gondolták és kivégeztek őket. Az Electra rádiósugárzását a japánok is elcsípték, a segélykérésben elhangzott az S.S. Norvich City neve, a japóknak pedig több sem kellett. A gépet a szigetország hadserege lefoglalta – ez magyarázza, hogy miért nem találják a kutatók – az utasait pedig a kémelhárítás börtönbe vetette, majd eltette láb alól.
Ennek a teóriának némileg ellentmond, hogy hogyan voltak képesek a japánok úgy eltüntetni a repülőgépet, hogy azt senki ne vegye észre? Illetve Amelia miért nem említette a rádióban, hogy japán felségjelű repülőt, hajót lát közeledni?
Amelia el akart tűnni a nyilvánosság elől
Szintén népszerű teória, hogy a fiatal pilótanőnek kezdett terhes lenni a sajtó, és úgy általában a világ nyomása, elvárása, bírálgatása. Megunta, hogy a média rátehénkedik az életére, és bárhol is fordul meg, mindenhol bazári majomként mutogatnak rá.
Így elhatározta, hogy egy utolsó nagy dobással beírja magát a történelemkönyvekbe azzal, hogy átrepüli a Földet, majd örökre felszívódik a vizslató szemek elől. Amelia Earhart eltűnése tehát a világ egyik legnagyobb átverése volt, valójában még hosszú-hosszú évekig élte az életét visszahúzódva. Néhányan ember jártában-keltében felismerni vélte a híres pilótát.
Bárhol is érte a végzet Amelia Earhartot, tettei kitörölhetetlenül az emberiség történemének feledhetetlen részeivé váltak. Teljesítménye, kitartása, eltántoríthatatlansága mind a mai napig példaként szolgál, és míg világ a világ szolgálni is fog előttünk.
