A marslakók legendája

Isaac Asimovtól származik a szállóige, mely szerint két értelmes faj létezik a Földön: az emberek és a magyarok. Valóban az Egyesült Államokban akkora híre volt egy maréknyi magyar tudósnak a múlt században, hogy földönkívülieknek gondolták őket? Vagy mindez csak puszta szóbeszéd?

Enrico Fermi azon túl, hogy kitűnően értett a magfizikához, a kérdések feltevésében is kiemelkedő volt. Az ő nevéhez fűződik például a Fermi-paradoxon, ami tulajdonképpen nem más mint a fizika, a csillagászat vagy akár a filozófia tudományát is lefedő, mégis végtelenül egyszerű kérdés: Where is everybody? – azaz Hol vannak?

Fermi úgy gondolkodott, hogy tekintetbe véve az Univerzum életkorát, illetve a galaxisok és csillagok számát a földi élet – a nagy számok arányában – nem egyedülálló. Akkor mégis miért nem találkoztunk még sem idegen lényekkel, sem idegen űrszondákkal, űrhajókkal. Miért nem sikerült fognunk legalább egy árva idegen rádióadást.

A magyarok azok

Enrico Fermi okfejtésénél véletlenül jelen volt Szilárd Leó is, aki a legenda szerint igen kifinomult humorérzékkel rendelkezett. Fermi tehát feltette a kérdést: Ha mindez így igaz, akkor hol vannak? Szilárd könyökből válaszolt Ferminek: Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.

Francis Crick, a DNS felfedezéséért Nobel-díjjal jutalmazott tudós szerint ez a párbeszéd adhatott alapot a későbbi legenda kialakulásának. Elképzelhető, hogy Szilárd csattanós válasza alapján maga Fermi hangoztatta a továbbiakban azt.

Szilárd Leó és Albert Einstein
Szilárd Leó és Albert Einstein levelet fogalmaz az Egyesült Államok elnökének 1939-ben. Fotó: Wikipédia

Mindenesetre a második világháború idején Leon Lederman az Isteni atom című könyvében így fogalmaz:

Nem, most nem egy második űrtanmese következik, a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a 20. század első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy – bármilyen soká gyakorolták is egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni.

Volt egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén Jenő), Edward Teller (anyanyelvén Ede), Leo Szilárd (eredetileg Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson Jancsi).

Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak (Budapest) ugyanazon részéből (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomára, aki a magyar oktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak “gimnáziumnak” álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt úgy hívták, hogy báró Eötvös Loránd.

Teller Ede egy késői TV-interjú alkalmával

Új fordulat az 1980-as években

A történet azonban még koránt sem ért véget. A Yankee című újság 1980 márciusában Kemény Jánosra hivatkozva – aki nem mellékesen 1964-ben megalkotta a Basic programozási nyelvet – a következőképpen fogalmaz:

Gábor, Kármán, Kemény, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner mind Budapestnek ugyanazon szektorában született. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendővel ezelőtt egy Marsról érkezett űrhajó kényszerleszállásra kényszerült Közép-Európában. Három kemény bizonyíték van a magyarok földöntúli eredetére:

  • Nagyon szeretnek vándorolni.
  • Rendkívül egyszerű és logikus nyelvet beszélnek, ami gyökeresen különbözik szomszédaikétól.
  • És végül sokkal okosabbak a földlakóknál. Mindehhez Kemény hozzáfűzte a magyarázatot: annyira könnyebb írni és olvasni megtanulni magyarul, mint franciául vagy angolul, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több idejük jut a matek gyakorlására.

A források megemlítik, hogy a legendára maguk a tudósok is előszeretettel játszottak rá: az újságírói kérdésekre vagy sokat sejtetően némán mosolyogtak, vagy direkt rátromfoltak.

Tény azonban, hogy nem volt elég magyarnak lenni a lehetőségek hazájában, Amerikában. Kétségtelen, hogy nagyszerű ajánlólevél volt, de az elismerésért bizonyítani is kellett, aminek marslakóink, nagyszerű tudósaink messzemenően eleget is tettek.

Forrás: Marx György, kiemelt kép: pixabay.


Nézz be a Retró Legendák fórum oldalára is

Hozzászólások

Olvass bele ezekbe is...