Mit adtak nekünk a modern webshopok az egykori állami áruházak helyett?

Szinte végeláthatatlan a kínálat a modern webáruházak oldalain, és manapság elképzelhetetlennek tűnik, hogy egykoron a hazai konfekcióipar uralta a magyar üzletek túlnyomó részét. (Legalábbis ami a textilipar termékeit illeti.) Minden üzletben ugyanaz a sokszor kétes minőségű, puritán, a szocialista egyszerűségnek megfelelő áru hevert a polcokon.

De túlzás lenne azt állítani, hogy mindez kizárólag a ruházati termékekre volt jellemző: napestig sorolhatnám az idehaza készült, illetve a baráti országokból importált kereskedelmi cikkeket, amik finoman szólva is kérdéses nívót ütöttek meg.

Kétségtelen, hogy az egykori szocialista állami áruházak – az Újpesti, a Flórián téri vagy az 1984-ben átadott Skála Metró – hordoztak magukban valami ellenállhatatlan monumentalitást a maguk robosztus módján. Ám az összkép csalóka volt: a grandiózus épületek nem a széles áruválasztékot, sokkal inkább a szocialista építészet nagyságát hirdették.

Mennyi időnek kellett eltelnie az állami áruházak korától addig, hogy a vásárló otthonról böngészve jusson hozzá a kiszemelt termékhez?

Megjelennek az első webshopok

Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki a világ első e-kereskedelmi áruházát szeretné megtalálni. Ugyanis ha a weben történő vásárlásra gondolunk, akkor az jut eszünkbe, hogy egy termék gazdát cserél a világhálón egy meghatározott összeg kifizetését követően.

Mi a bökkenő, miért nehéz meghatározni az első e-kereskedőt? Az 1960-as években az American Airlines megbízta az IBM-et, hogy néhány utazási iroda számítógépét kapcsolja hálózatba. Erre azért volt szükségük, mert a hálózatba kapcsolt utazási ügynökségek valós időben láthatták, hogy az egyes repülőjáratokra mennyi jegy foglalható még.

Az összecsatolt hálózatban kizárólag az utazási irodák számítógépei voltak megtalálhatók, a hálózat célja pedig kifejezetten a repülőjegyek lefoglalása volt. A jegyek ugyan a kibertérben kerültek megvásárlásra, de ezt a rendszert még csak nagyon jó indulattal nevezhetjük a klasszikus értelemben vett webáruháznak, e-kereskedelemnek, illetve online vásárlásnak. A kliensnek ugyanis minimum az első utazási irodába kellett befáradnia a netes tranzakció végrehajtásához, végrehajtatásához.

Modern webáruházak
Egyre nagyobb teret hódítanak az internetes rendelések

Sting volt az első igazi e-kereskedelmi termék

A legelső, mai értelemben vett online megvásárolható termék nem más volt, mint Sting Ten Summoner’s Tales című zenei albuma. 1994-ben az előadóművész és kiadója úgy döntöttek, hogy az előző év márciusában megjelent albumot a nagy sikerre való tekintettel az interneten is elérhetővé, megrendelhetővé teszik. A világ legelső, webshop keretein belül rendelhető termék tehát egy zenei CD volt.

A felhasználóknak tetszett az ötlet, hiszen gyorsan, könnyen és kényelmesen jutottak a vágyott termékhez, így a világhálón történő értékesítés hamar gombamód szaporodni kezdett. A korai, interneten rendelhető árucikkek között bort, virágot és csokoládét találunk.

Mi a helyzet a hazai webáruházakkal?

A helyzet itt sem túl egyszerű, legalábbis ami az első hazai webshop utáni nyomozást illeti. Minden jel arra mutat, hogy az országban először a ma már nem létező Zenebona CD-bolt nyitotta meg virtuális kapuit az online felhasználók előtt 1997-ben. A webáruház tíz évnyi működés után 2007-ben szűnt meg, vélhetően a Compact Disc-ek iránti csökkenő kereslet következtében. Érdekes, hogy idehaza és külföldön is a zeneipar a nagy első az online kereskedelem terén. Ugyanakkor tény, hogy a hanghordozók mind a modern webshopok internetes oldalain, mind pedig az egykori állami áruházak polcain megtalálhatók vagy megtalálhatók voltak.


Nézz be a Retró Legendák fórum oldalára is

Hozzászólások

Olvass bele ezekbe is...