Van a Moszkva tér című filmnek egy igazán ikonikus jelenete, mikor is a buliból hazafelé ténfergő fiatalok megállnak a téren bedobni egy burgert. Ott, ahol hajnaltájt a feketemunkások álldogáltak régebben egy jobb nap reményében.
Mostanában egyáltalában nem visz az utam a Moszkva tér felé, így nem tudom, hogy lehet-e még kapni a lépcső alatti kis bodegában a retró burgert. Sőt, arról sincs fogalmam, hogy egyáltalán a büfék állnak-e még. Egy azonban bizonyos, ahogy a fent említett filmből is kitűnik: ha van hamisítatlan magyar hamburger, akkor az a Moszkva teres.
Mert a hamburger – nekünk, magyaroknak – puffancs zsemlés, óriás húspogácsás és csalamádés. Olyan, amivel egész este el lehet lenni, és olyan, ami szinte gyógyszerként hat a hajnalig tartó iszogatást követő megterhelt gyomornak. Nekünk a bohócos gyorséttermi „szendvics” maximum arra jó, hogy értékelni tudjuk a saját hamburgerünket.
Nincs „bohóckodás”, rendes adag van
Hamburger-történelem
Hogy miért gondolják sokan a hamburgert amerikai találmánynak – mikor már elnevezése is egy európai városra utal – az rejtély. A húspogácsás szendvics ősét az antik Rómában kell keresnünk. Egy mára már feledésbe merült étterem tulajdonos kísérletezte ki a receptet, ami a következő volt: a sózott, borsozott darált húst fehérborral és olívaolajjal ízesítette, majd forró vaslapon megsütötte. Az elkészült húspogácsát zöldségekkel betakarva egy kettévágott zsemlébe helyezte. Ugye milyen kísértetiesen hasonlít a mai hamburgerre?
S hogy honnan a név? Erről több legenda is kering. A Római Birodalom bukása után a hamburger egy időre feledésbe merült. Újbóli felbukkanását követően valószínűleg hamburgi kereskedők vitték magukkal ezt a pompás ételt különböző országokba széles e világban, ahol a helyiek egy csapásra meg is kedvelték.
Érdekesség, hogy Magyarországon az első hamburgerek hozzávetőleg 7-8 Forintba kerültek, s a csalamádés változat igazi hungarikumnak számít mind a mai napig.
