Első ízben 1929. október 16-án pillanthatta meg Budapest izgatott lakója az ezüst szivart, a Zeppelin léghajó ugyanis megjelent a főváros egén. Egészen közel azonban csak 1931 márciusában kerülhettek a kíváncsiskodók, amikor is a légijármű sokak örömére kikötött Csepelen. Az alábbiakban Magyar Miklós újságíró visszaemlékezését olvashatjuk, aki a Zeppelinen tartózkodott a márciusi út alatt.
„A Gellért-hegy olyan volt, mint egy természet alkotta hatalmas tribün, amely feketéllett a nagyszerű látványosságra összesereglett embertömegektől. De a Dunát szegélyező budai hegyek, a Várhegy, a Rózsadomb mind, mind feketéllett az emberektől. Tisztán láthattuk felülről, hogy közeledésünkre a sokaságok megmozdultak és karjaikat fellendítve zsebkendővel, kalappal integetnek felénk üdvözletet. Csodálatos, hogy innen felülről milyen tökéletes, majdnem geometrikus rajznak látszik a város és milyen szép. A por és füst ide nem jut fel, a kristálytiszta légben úszunk és előttünk nincsen sehol akadály.
Fotó: photobycoctails’ photostream/Flickr
Amikor az Oktogon felé értünk, bizonyos elégtétellel állapítottam meg, hogy a közlekedési rendőr piros vagy zöld jelzése bennünket nem érdekel. Itt nincs közlekedési rendőr, itt nincs tolongás, itt nem kell várni, amig a villanyrendőr «szabad»-ot jelez. Olyan volt az alattunk elterülő táj a várossal és a környékkel, mint valami óriási domborművű térkép”
Az eseményről Karinthy Frigyes pedig így számolt be:
„Oly szörnyű, szédítő nagy s amellett oly lenge, szinte áttetsző… Egyszerre végtelenül kicsinek s amellett mégis nehéznek és földhöztapadtnak érzed magad… Mintha mesebeli lilában derengő akvárium fenekén pihegnél, nyúlós, keservesen vonszolódó tengeri csiga, s egyszerre elsuhanna feletted a legenda Leviathanja… Verne Narvalja vagy nem tudom, mi, suhanva, lengén és könnyedén… Mars-beli álom, úgy, ahogy Wells elképzelte”
Fotó: photobycoctails’ photostream/Flickr
Fotó: Fortepan
