Ha volt olyan tárgy, amivel a gyerekes szülőket ki lehetett kergetni a világból, illetve aminek használata automatikusan szobafogságot vont maga után, akkor az a csúzli volt. Szó mi szó, a tiltott gyümölcs gyakori ízlelgetése miatt gyerekkoromban számtalanszor kellett elgondolkodnom szobám mélyén a sokat hallgatott mondaton: A csúzli nem játék.
Fiatalon a bűvös tárgynak csak a gyakorlati hasznát láttam, a története nem igazán érdekelt. Pedig a csúzli históriája hosszú időkre nyúlik vissza. Az eszköz valószínűleg a parittyából alakult ki, melyet már a vadászó ősember is használt a zsákmányszerzése során. A parittya – majd a korai csúzli is – kezdetekben állati inakból készült, melyből kavicsot, később vas-, illetve ólomgolyókat lőttek ki. A parittyánál a forgatással létrehozott mozgás sebességgel indul el a kő, mely sebesség jóval nagyobb, mint amit pusztakézzel elhajítva ki tudnánk fejteni.
A kor előrehaladtával megjelentek a rúd végére erősített parittyák is, majd vélhetően ebből továbbfejlődve az első csúzlik. Előnyük a parittyával szemben a könnyebb kezelhetőség, és a pontosság mellett a kevesebb hibalehetőség volt. A parittyánál ugyanis elég egy rossz mozdulat, s a forgó kő a kezelőt találja el.
A csúzliból kirepített lövedék gyakorta elérte a 90-95 m/s sebességet is, ami a kisebb vadakat könnyedén leterítette. Az eszköz annyira hatékony fegyvernek bizonyult, hogy egészen a puskaporos fegyverek elterjedéséig használták, s egy-egy felkészült csúzlis komoly zavarokat tudott okozni a csatákban is. Itthon az egykori kézifegyvert ma már inkább a pecások veszik elő a halak etetésére, azonban külföldön komoly csúzli versenyeket is rendeznek, rangos díjakkal megspékelve. 1940-ben a kaliforniai San Marinóban létrejött a Nemzeti Csúzli Egyesület, mely országszerte kezdte szervezni a klubokat, s csúzli versenyeket.
Érdekesség, hogy katonai felhasználás céljából az IRA kezében is megfordult, illetve Szaddám Huszein egy propaganda videóban hívta fel az Iraki Köztársasági Gárda figyelmét a csúzli fontosságára. Népszerűsége talán azért is kísért végig az egész fiatalkoron, mert elkészítéséhez elég volt egy Y alakú fadarab, egy gatyamadzag, illetve egy darab bőr, amibe a kavicsot raktuk.
