Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a hazai bűvészvilág legkiemelkedőbb alakja Rodolfo volt. Az 1911. május 16-án született előadóművész – a névmagyarítása után Gács Rezső – mindmáig nagy hatással van a magyar bűvészvilágra, trükkjeit, átveréseit előszeretettel mutatják be ma is.
Gács Rezső igen szerény körülmények között nevelkedett. Anyagi okokból szóba sem jöhetett továbbtaníttatása, 4 elemit, majd 4 polgári iskolát végzett, ezt követően szülei 14 éves korában inasnak adták egy úri divat üzletbe. A józsefvárosi Nagyfuvaros utcában nevelkedett Gácsot azonban kézügyessége, illetve fantáziája hamar sorstársai fölé emelte. A legenda szerint egy kínai gyöngyárus megtanított neki egy bűvész trükköt, ami egyszerű kavicsokkal bemutatható. A fiatalembernek megtetszett a bűvészkedés, s tehetségére Odry Zuárd mágus (nem mellékesen a Magyar Mágusok Szövetségének elnöke) is felfigyelt, aki az 1920-as évek második felében a szárnyai alá vette az ifjú tehetséget. Az fiatal művész és mestere eleinte közös mutatványokkal szórakoztatták a közönséget, majd 1929 tavaszától Gács önálló fellépésekkel is bemutatkozott a nagyérdemű előtt.
A siker nem maradt el, s az ifjú szemfényvesztő egyre keresettebb lett főváros szerte. A legkülönbözőbb klubok és egyletek hívták meg, lassan-lassan a pesti revüélet meghatározó alakjává avanzsált. A Rodolfo név kialakulásáról két változatot is olvashatunk. Az egyik szerint mestere, Odry Zuárd, nevezte őt Rodolfo Grosso-nak (születési nevéből: Gross Rezső), amiből az évek során a Grosso elmaradt. A másik teória szerint a bűvész egy műsorszámában dél-amerikai üzletember bőrébe bújva mutatta be előadását, akinek kitalált neve don Rodolfo volt. Gácsnak megtetszett a név, s a don-t elhagyva Rodolfo művésznéven lépett fel a továbbiakban.
1931 elejétől tagja lett a Magyar Artista Egyesületnek, s ebben az időben jelentek meg azok a trükkjei, amik igazán ismertté és elismertté tették őt: a borotvapenge lenyelése, az ujjlevágás, illetve a különböző „zsebtolvaj” mutatványok. Rodolfo szakmai rutinjával a sajtót is mind rutinosabban kezdte felhasználni hírneve öregbítéséhez.
Testvére révén mindig sikerült úgy intézni, hogy a sajtó jelen legyen egy-egy meghökkentő mutatványánál, amit talán ma gerilla-marketingnek neveznénk. Emlékezetes eset, mikor a bűvész végigzsebelte a 6-os villamost az újságírók jelenlétében (ezt a számát később többször is megismételte). Természetesen a média felkapta a hírt, hatalmas reklámot csapva így Rodolfónak, megnyugtatva persze mindenkit, hogy a „zsebtolvaj” a holmikat a következő megállóban visszaszolgáltatta.
1948-tól állandó partnere lett Alfonzó, 1950-től pedig a Latabár testvérekkel hódította meg az egész országot. Rodolfo hírneve külföldre is eljutott, sőt, jó néhány nagyvárosban le is tette a névjegyét. 1967-től állandó meghívottként szerepelt a bűvészek világkongresszusain. 1959-ben jelent meg a bűvésztitkokat megszellőztető Vigyázat, csalok című könyve, legendás bűvészdobozai pedig mind a mai napig őrülten keresett termékek az aukciós oldalakon. Rodolfónak minden fellépése ugyanolyan fontos volt, ő mindig a világot jelentő deszkákon ált.
Sosem beszélt varázslatról, jelmondata éppen ezért össze is kapcsolódott a nevével: Figyeljék a kezemet, mert csalok! A feledhetetlen bűvész a halált sajnos nem tudta rászedni, 1987. január 25-én hunyt el Budapesten. Zárásként pedig egy érdekesség: Rodolfo Judit nevű lánya Gálvölgyi János színművész, parodista felesége.
