A történet szerint a budapesti Nyugati tér (akkor Marx tér) felüljáróját két oldalról kezdték el építeni, az egyik oldalt a magyarok, a másikat a szovjetek rakták. Amikor a két csapat találkozott, a két rész nem ért össze, elment egymás mellett. A tervező állítólag öngyilkos lett a hiba után.
A legenda az idők során három változatban is keringeni kezdett a pesti utcákon. Az egyik szerint a két építmény egyszerűen és szabályosan elment egymás mellett. A másik történet úgy tartja, hogy a szovjet oldal és a magyar oldal más-más módszerrel mérte a tengerszint feletti magasságot, így történhetett a malőr. A harmadik szóbeszéd szerint azonban a felüljáró egyik oldala jobban megsüllyedt, ugyanis onnan több építőanyagot loptak el. Az építés közben már szembetűnt a hiba, ám azt gondolták, hogy 1-2 centit el lehet majd mismásolni a végén, legfeljebb majd vastagabban aszfaltoznak a burkolásnál.
Mit történt az egykori Marx téren?
A 70-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Nyugati tér már nem bírja el a Nagykörút és a Váci út forgalmát. A híddal hozzávetőleg egy időben kezdődött meg a gyalogos aluljáró építése is. A kivitelezéssel a Hídépítő vállalatot bízták meg, a munkálatok 1980-ban meg is kezdődtek. A hídépítés során előre gyártott elemeket használtak, amit előzetesen összeszereltek, ismét szétszedtek, majd a helyszínen immár véglegesen újra összeállították azokat.
Ez az úgynevezett szabadszereléses módszer, s azért döntöttek emellett, mert így akadályozták legkevésbé a roppant forgalmas tér közlekedését. A munkálatok fontos részét képezte, hogy az építőelemeket műanyag ragasztóval is összekötötték. A ragasztásnak statikai szerepe nem volt, azokat arra használták, hogy megfogja a pillérre feldaruzott elemeket, míg azokat nagy szilárdságú, acél feszítőkábelekkel össze nem feszítik.
„Ha azelőtt teszünk rá nagy erőt a hídra, mielőtt megszilárdulna az elemeket összekötő ragasztó, akkor lent szétnyílik az elem, és felfelé elfordul.” – mondta el Wellner Péter, az egykori Hídépítő Vállalat osztályvezetője, a híd tervezője, aki a híresztelésekkel ellentétben nem lett öngyilkos.
A korabeli városvezetés sürgetése bajt okozott
A városvezetés azonban nem volt megelégedve a munkálatok haladásával, ezért hajtani kezdte a Hídépítőt. A szakembereknek tehát nem volt idejük megvárni a ragasztó száradását, így a hiba óhatatlanul bekövetkezett: a pillérre helyezett építőelemek alul megnyíltak, s az építmény íves formát kapott, magyarán alakhiba keletkezett. A kivitelező hamarjában orvosolta is a problémát, ennek ellenére a munkálatokat hónapokra leállították, a sajtó pedig felkapta a hírt.
Az ügy a munkaügyi bíróságon folytatódott tovább. 1982-re, a Műszaki Szakértői Intézet vizsgálatának köszönhetően, a bíróságon bebizonyosodott, hogy a hibát valóban a kivitelezés sürgetése okozta. A sajtó azonban ekkor már nem foglalkozott az egykori Marx téri felüljáró ügyével tovább, s talán ez is táptalajt adhatott a „magyarok és oroszok egymás melletti elépítkezés” legendájának. Wellner Péter szakmai hozzáértését pedig mi sem bizonyítja jobban, hogy sok-sok évvel később ő tervezte a 2007 augusztusában átadott Kőröshegyi völgyhidat is, mely jelenleg Magyarország legnagyobb hídja.
