Egy-egy összejövetelen vérre menő vita szokott kerekedni abból, hogy hogyan is kezdődik a francia kártyasor. Egyesek arra esküsznek, hogy ásszal, így ez a legértéktelenebb lap, mások szerint ez ostobaság. Ők arra teszik a voksot, hogy a sor a 2-es lappal kezdődik, az ász pedig – a királyt követve – a legértékesebb lap a pakliban. Hogy van ez, s miért is nem egyértelmű az ász helye?
Mielőtt elkezdenénk taglalni az ász szerepét a francia kártyában, szőr mentén tekintsünk kicsit vissza az ördög bibliájának szövevényes múltjára, ígérem, hogy érdekes lesz. Egy Európában elterjedt legenda úgy tartja, hogy egy 15. századi francia udvari festő találta ki a figurás lapok sorozatát, hogy királyát elszórakoztassa.
Azonban ebből mindössze annyi igaz, hogy a frankok átalakították a már létező kártyalapokat, valószínűleg a négy szín (treff, káró, kőr, pikk) is ekkor került rájuk. Források szerint ugyanis a mai kártya őse Kínából indult el hódítóútjára, Európába pedig arab közvetítéssel került a 15-16. században.
Bár a színek (amik valójában formák) kialakulása körül nincs egyöntetű álláspont, a legtöbb kutató azzal ért egyet, hogy azok a hadviseléshez köthetők. A kőr (ami a francia cœur- szív szóból származik, s nincs köze a körhöz, mint mértani alakzathoz), a bátorságot, azaz a merész katonát jelképezi. A pikk (pique) az egykori lándzsa ásószerű hegyes végződését szimbolizálja, a káró (carreau) a katona pajzsát, míg a treff (trèfle) vagyis lóhere, a lovasság elengedhetetlen kellékére, a takarmányra utal. A lapokat az ász kivételével talán nem nagyon kell magyarázni. Az ász a francia ‘egység’ szóból származik, melynek igazából a francia forradalom után nőtt meg a jelentősége.
Az ász volt a legkisebb lap a pakliban
A forradalomig ugyanis az ász volt a legkisebb lap a pakliban, azonban miután 1789-ben a nép fellázadt, majd megbuktatta XVI. Lajost, az egység diadalmaskodott a király felett, így a kártyalapok is átértékelődtek. A diadal tiszteletére – s ezt az analógiát felhasználva – került az ász a legértéktelenebb helyről a legértékesebbre, hogy örök mementóul szolgáljon a zsarnokoknak.
Mint láttuk, nincs hát szigorú szabályok közé szorítva az ász helye, annak meghatározása megegyezés kérdése. A demokrácia hívei mindenképp tegyék a legmagasabb posztra, ha pedig akadnak még hazánkban hívei a Habsburg restaurációnak, azoknak ajánlatos a legértéktelenebb lapként definiálniuk a kártyalapot.
