Mivel akár a 38 fokot is elérheti a kint tomboló hőmérséklet, és hamarosan megjelennek az utak mentén ásványvizes zacskókat osztogató fiatalok, ezért némileg adja magát a téma. Budapest méltán neves fürdői közül ma az egyik legpatinásabbat, a Szt. Lukács Fürdőt vesszük elő, így ha fizikailag nem is, de legalább néhány sor erejéig gondolatban megmártózhatunk a nátriumot is tartalmazó kálcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos-kloridos vízben.
A fürdőben ma két úszómedence, egy élménymedence, egy gyógymedence, illetve egy súlyfürdőmedence található, melyek vízhőmérséklete 22 és 40 °C fok között van. A Lukács Fürdő wellness részleggel is rendelkezik, így még a legigényesebb vendégek is megtalálhatják maguknak a megfelelő opciót a Himalája sófal, a szauna vagy a merülőmedence „személyében”. Akinek ez mind nem volna elég, az kipróbálhatja a Lukács egyéb szolgáltatásait is, így a török masszázst, az iszappakolást vagy a szénsavas kádfürdőt.
A fürdő története hozzávetőleg a 12. századig nyúlik vissza. Ez idő tájt történt, hogy a környéken betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok, ezt követően pedig rodoszi és máltai lovagrendek telepedtek le. A szerzetesek a kolostoraik mellé fürdőt is építettek, ami ma már talán kicsit idegenül hangozhat, abban az időben azonban teljesen elfogadott volt. A gyógyító tevékenységet többek között IV. Béla királyunk is támogatta, s maga a fürdőlátogatás igen gyakran volt a gyógyítás eszköze.
A török hódoltság idején a Lukács Fürdő funkciója némileg megváltozott. A feltörő források energiáját leginkább a lőporgyártásban, illetve a gabonaőrlésben hasznosították. 1868 – azaz Buda visszavétele – után a fürdő a királyi kincstár része lett. Az épületet 1884-ben Palotay (Hirschler) Fülöp megvásárolta a kincstártól, majd gigantikus átalakításokba kezdett. Felépült a gyógyszálló, átalakult az uszoda, s világszínvonalú vízgyógyászati osztályt létesítettek.
A gyógyulásra vágyok szerte a világból érkeztek a fürdőbe, azonban a tulajdonos, Palotay Fülöp ezt már nem érhette meg, 1885-ben, alig egy évvel a fürdő megvásárlását követően ugyanis meghalt. Ezekben az időkben vált szokássá, hogy a vendégek márványból készült hálatáblákat kezdtek elhelyezni a fürdő falán. Közel 100 év múlva, 1979-ben még mindig pezsgő életet találhatunk a fürdő falai között. Ebben az évben jött létre ugyanis az első komplex gyógyfürdőellátást biztosító részleg, 1999-ben pedig az uszoda szabadtéri medencéi estek át némi felújításon, korszerűsítésen.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képekben című, 1886 és 1901 között Rudolf főherceg szerkesztésében 21 kötetben megjelent mű így ír a Lukács Fürdőről:
„A Lukács-fürdő vízbősége a fürdőtulajdonos állítása szerint 24 óra alatt 36.800 köbméter. A Lukács-fürdő az utóbbi évek alatt nagy átalakuláson ment keresztül. Gőzfürdővel, uszodákkal bővítették; az elektromos és massage gyógyítás módszerét is alkalmazzák; iszap-fürdőjét berendezték téli használatra is, és emeltek a Duna-parton egy kétemeletes palotát, melyben a fürdővendégek lakást, étkező, társalgó és szórakozó helyeket együtt találhatnak. A palota földszíntjében a régi fürdők megmaradtak, de csínnal át vannak alakítva. E telepnek fölemlítést érdemlő különlegessége iszapfürdője. A fürdő tojásdad alakú; hossza 30, szélessége 18 méter. Vize némely helyen 27° C., másutt 35° C. s a keleti részén 60° C. A tó körül 138 külön zárt fürdő van a tóba nyíló kijárással úgy, hogy a kinek tetszik, kimehet a tóba is.”
