Amennyire emblematikus tárggyá vált a Sokol rádió az évek során, annyira kevés adatra bukkan róla az ember, ha szeretné belevetni magát a történetébe. Pedig a Sokol, ráadásul a 403-as széria, úgy jelkép, ahogy van. Csatos, állítható szíja a lehetőségek tárházát nyitotta meg előttünk: kerti munkánál akaszthattuk a meggyfa ágára, benti hallgatásnál pedig lógathattuk akár a konyhaablak kilincsére is.
Az első – akkor még szériaszám nélküli – Sokol rádiókat 1963 –1971 között döntötte magából a Moszkvai Rádiógyár. Nem, nem túlzás a döntötte kifejezés, ugyanis hozzávetőleg 10 millió darabot gyártottak le a 7 tranzisztoros, 2 hullámsávos zsebrádióból, mely egy 9 Voltos elemről, saját tölthető akkumulátoráról, illetve hálózatról volt üzemeltethető. A készülékhez alaptartozékként járt a fekete vagy barna bőrtok, és természetesen a fülhallgató is.
A Moszkvai Rádiógyár 1972-ben rukkolt elő a 403-as típusszámmal ellátott, a későbbiekben magának hihetetlen népszerűséget kivívó készülékével. Ez után a típus után forrt össze hazánkban a Sokol szó magával a rádióval, pedig a hordozható zsebrádió mechanikai és elektromos felépítése gyakorlatilag megegyezett az elődjével. Megdöbbentő, de internetes fórumokon, aukciós oldalakon még mindig találni olyan, több mint 30 éves példányokat, melyek kifogástalanul működnek.
A 403-as sorozat energiaellátásáról – az akku és a hálózat mellett –, szintén egy 9 Voltos elem gondoskodott. S ha már az energiaellátást említettük: egy roppant kifinomult sajátosság volt megfigyelhető szinte az összes hazai Sokol tulajdonos körében. A rádió lelkes rajongói két 4,5 Voltos lapos elemet gumiztak a készülék hátuljára, kiváltva ezzel a kisebb zsebtelepet. A 403-as típussorozatot 1978-ig gyártotta a Moszkvai Rádiógyár, természetesen az elengedhetetlen barna vagy fekete bőrtokkal megspékelve. Egyes fórumokon vörös színű tokot is emlegetnek ehhez a szériához, de ez vagy csak városi legenda, vagy nagyon kis számban jelent meg a piacon (esetleg valami jubileumi kiadás lehetett?).
A 403-as sorozattal szinte párhuzamosan, 1970–1978 között, futott a kevésbé felkapott 304-es széria, illetve mindössze 3 évig – 76-tól 78-ig – kapható volt a 10 tranzisztorral ellátott 308-as modell is. Az utolsó Sokol sorozat a 407-esben testesült meg. 1980 és 1989 között gyártották a terméket, azonban ekkorra már a televízió kezdett szinte alap műszaki cikknek számítani a legtöbb hazai háztartásban, így a készülék népszerűsége már nem ütötte meg az elődökét.
S végül, ha már annyi szó esett a rádióról, befejezésként csendüljön fel a Szabad Európa Rádió műsorzárása 1988-ból.
Érdekességként megemlíteném, hogy a gyárilog mellékelt konnektoros akkutöltőt itthon a kermi nem engedte forgalomba, mert életveszélyes volt – tekintve, hogy a hazai elektromos hálózat teljesen eltért a szovjet szabványtól. Gyakorlatilag nem transzformátor volt benne, hanem a hálózati feszültséggel sorosan kötött kondenzátor és dióda. Ha úgy volt bedugva a konnektorba, akkor a hangerőszabályozó mellett található antennaaljzaton gyakorlatilag tapintható volt a 220V-os fázis.
Itthon a Medicor gyártott hozzá akkutöltő adaptereket, és csak azzal forgalmazhatták.