Persze, hogy a budapesti az, de ne szaladjunk ennyire előre! A Vidámpark egyik legnépszerűbb játéka közel kilencven éves, s nem véletlen, hogy fából ácsolt szerkezete még soha nem látott festéket. A hullámvasutat több nyelven is „orosz hegynek” nevezik, az oroszok pedig meglepő módon „amerikai hegy” elnevezéssel illetik saját szerkezetüket.
1827-ben egy bányatársaság gravitációs vasutat épített, amely 14 km hosszú, lejtmenetben futó pályán haladt, így juttatva el a szenet a bánya alatt elterülő városba. Szűk huszonöt évvel később – miután egyre többen és többen szerették volna kipróbálni személyesen is a szénszállító útját –, a bányatársaság felismerte, hogy pénzt is kérhet a szórakoztatásért. Később több vasúti társaság is kihasználta ezt a fajta élményszerzést, persze csak azokban az időkben, mikor a vonalakon gyér volt a forgalom. Ám az igazi hullámvasút megjelenéséig még egészen 1884-ig várni kellett.
LaMarcus Adna Thompson ugyanis ekkor adta át a közönség számára első ilyen játékát Brooklynban, aminek az alapötlete természetesen az egykori gravitációs szénszállító volt. Ez még persze fényévekre volt a mai gondolkodás szerinti hullámvasúttól, itt még ugyanis a vendégeknek föl kellett mászniuk egy emelvényre a kocsihoz, mely oda-vissza két sínpáron közlekedett.
De térjünk most át a mi büszkeségünkre! Ahogyan a címben is említettem, a 980 méter pályát, és kilenc hullámot átszelő vasút Európa leghosszabb favázas szerkezetével rendelkezik. Az építmény legmagasabb pontja 17 méter, a menetidő hozzávetőleg 5 perc hosszúságú, csúcs sebessége 40 km/h, s maximálisan 28 fő tartózkodhat egy időben a szerelvényen. A budapesti hullámvasút 1922-ben készült el Dragon Ervin tervei alapján, azonban akkor még más kinézettel bírt a szerkezet. Végleges formáját – kisebb-nagyobb átalakítások mellett – 1926-ban nyerte el, s pillanatok alatt a látogatók egyik kedvencévé vált.
A közkedvelt szórakozási eszköz még akkor sem veszített népszerűségéből, mikor a ’70-es években különféle elektromos kütyük és automaták kerültek a Vidámparkba. A park látogatói – nem meglepő módon – továbbra is ragaszkodtak a megszokott hullámélményhez, így a vasút a későbbiekben sem maradt kihasználatlan.
Érdekesség, hogy a hullámvasút közepén elhelyezkedő kezelőember csak fékezni tudja a szerelvényt, egyéb ráhatása nincs a szerkezetre. Kevésbé ismert az a tény is, hogy ez a Vidámpark egyetlen természetes színű élményeszköze, s nem véletlen, hogy nem is fog festést kapni soha. A nyers fán ugyanis nagyon könnyű észrevenni a repedéseket, ezáltal azokat a helyeket, amiket javítani vagy cserélni kell. Amennyiben az állványzat festékkel kezelt lenne, úgy a takarás alatt megbúvó hibákat szinte lehetetlen lenne észrevenni.
Bárhogy is alakuljon a Vidámpark sorsa a továbbiakba, reméljük, hogy az öreg, favázas hullámvasút még nagyon sokáig fogja kiszolgálni a szórakozásra vágyókat.
Forrás: 1;2;3 – Fotó: cultura.hu
