A legenda úgy szól, hogy a dicsőséges nándorfehérvári diadalban, 1456. július 22-én, Hunyadi János vezetésével a magyar sereg legyőzte a többszörös túlerőben lévő török hadat. Innentől kezdve az egész keresztény világot a déli harangszó emlékezteti a fényes győzelemre. Valóban a nándorfehérvári csata mementóját őrzi a déli harangok kongása, vagy egy több mint 500 éves városi legendával van dolgunk?
1456. július 4-e és 21-e között a magyar seregek heroikus küzdelmet vívtak II. Mehmed török szultán csapatai ellen, s a keresztény hadak Szilágyi Mihály vezetésével sikeresen megvédték Nándorfehérvár várát. A védelem kulcsszereplője volt az a Hunyadi János, aki a török hajózár áttörésével július 14-én csatlakozott a védők hadához. Július 22-én az egyesített magyar sereg, Kapisztrán János ferences szerzetes kereszteseivel kiegészülve kitört a várból, és vereséget mért a túlerőben lévő török csapatokra. A II. Mehmed hadaira mért csapás 70 évre vetette vissza az újabb török próbálkozásokat, komolyabb török betörésre 1526-ban került csak sor.
A legenda gyökerei
Számos variáció kering a déli harangszó kialakulásával kapcsolatban, s a számos verzió ugyan mind a nándorfehérvári diadalhoz köthető, azonban más-más rétegek rakódtak rájuk az évszázadok múlásával. Az egyik történet szerint – ahogyan az a bevezetőben is olvasható –, a keresztény seregek törökök felett aratott győzelmének emlékeként szólalnak meg a templomok harangjai a nap felénél. Mások úgy ismerik a legendát, hogy a pápa hívta ekképpen fel a hívek figyelmét, hogy imádkozzanak a törökök ellen harcba menőkért. Egy harmadik elgondolás szerint pedig a győzelem hírét vitték a harangok városról városra, ugyanis a harangszó gyorsabb volt, mint bármelyik lovas futár (ez az elmélet már csak azért is sántít, mert előbb azt a hírt kellett volna előreküldeni: ha győzünk, akkor délben harangozunk).
III. Callixtus pápa 1456. június 29-én kiadott bullájában valóban elrendelte, hogy napi háromszor harangszó szólítson imára minden hívőt a kereszténység védelmében. A korabeli lassú információáradásnak köszönhetően azonban a pápai rendelkezés és a győzelem híre közel egy időben juthatott Budára és Bécsbe. Így történhetett, hogy a két hír összemosódott, s a későbbiekben a harangszót a nándorfehérvári diadalhoz kötötték. A déli harangszót közel ötven évvel később VI. Sándor pápa rendelte el, jelezve vele azt, hogy a kereszténység védelme, s az összetartás mindenkor s minden helyen hívői kötelesség. Mindez persze semmit nem von le Nándorfehérvár védőinek dicsőségéből, akik „Magyarország kulcsát” a diadalt követően még 65 évig sikerrel őrizték a törökkel szemben.
