1986. május 26-án porig égett a tudományos kutatással és fejlesztéssel foglalkozó, nemzetközi szintű Mikroelektronikai Vállalat (MEV). A gépészmérnökökből, fizikusokból, vegyészekből és egyéb tudományos területről származó rendkívül képzett szakembergárda a tűzvész előtt úgy gondolta, hogy 1988-ra a hazai integrált áramkör-, illetve a PLD- (programozható integrált áramkör) gyártás akár maga mögé is utasíthatja nemzetközi vetélytársait. Az előzetes számítások szerint 1990-re Magyarország mikroelektronikai nagyhatalommá avanzsálhatott volna.
Alig több mint 27 évvel ezelőtt, 1986. május 26-án, reggel 6 órakor tűz ütött ki a budapesti Mikroelektronikai Vállalat épületében, porig égetve a híres T csarnokot, melyben mikroprocesszorokat, különféle híradástechnikai berendezések alkatrészeit, s nem mellesleg katonai eszközöket gyártottak. A kibontakozóban lévő magyar mikrochip-gyártásnak a továbbiakban nem sikerült talpra állnia.
A hivatalos verzió szerint a tüzet műszaki hiba okozta, azonban voltak-vannak, akiket ez a magyarázat nem győzött meg maradéktalanul. Több híresztelés is szárnyra kapott az esetet követően, a tekintetben, hogy kiknek állhatott érdekében az intézmény eltörlése. Egyesek a szovjetekre, mások az amerikaiakra gyanakodtak, de voltak, akik szimpla hazai biztosítási csalást emlegettek, miután a Lloyd’s biztosítótársaság kifizette az 50 millió dolláros kártalanítási pénzt.
A nagy jövő előtt álló üzemet 140 tűzoltó próbálta megmenteni a lángoktól, akik a művelet során speciális oltóanyagokat is bevetettek, ám ez is kevésnek bizonyult. Az újpesti Fóti úton álló gyár hatalmas gyártócsarnoka hozzávetőleg 4 óra leforgása alatt a semmivé lett. A tűz eloltását követően a helyszínen megjelentek a rendőrség emberei, illetve az állambiztonságiak is, majd a vizsgálódások után megállapították, hogy „műszaki berendezés rendellenes működése miatt keletkezett rövidzárlat” okozta a szerencsétlenséget.
Mivel a MEV abban az időben több forradalmian újnak számító projekten is dolgozott – köztük többek között a Lézer Ionizációs Repülési Idő Tömeg Analizátor (LIRITA) kifejlesztésén és megépítésén –, ezért akadtak, akiket a fenti magyarázat nem győzött meg a tűzeset kapcsán, s egyéb okokat próbáltak találni a szerencsétlen történésekre. Az egyik ilyen feltevés szerint az amerikaiaknál betette a kaput, hogy a magyarok a COCOM-listát és az embargót megkerülve, nem éppen tisztes eszközökkel szerezték be az üzem működéséhez elengedhetetlen gyártósorokat és berendezéseket.
COCOM-lista: A hidegháborús gazdasági hadviselés része. A lista azokat a csúcstechnológiás nyugati termékeket tartalmazta, melyeket tilos volt a KGST országaiba, illetve Kínába exportálni, hogy azok ne tudják felhasználni saját fejlesztésre. A COCOM-lista kijátszása, megkerülése természetesen az embargó alatt álló országok stratégiai fontosságú kérdésévé vált, a KGB-nél például külön gárda foglalkozott azzal, hogy a semleges országokban létrehozott cégeken keresztül igyekezzen beszerezni egy-egy feketelistás terméket a technikai tanulmányozás végett.
Egy másik elképzelés szerint Moszkvában kiverte a biztosítékot, hogy a Mikroelektronikai Vállalat kétkulacsos politikába kezdett. A szovjet elvtársak úgy gondolták, hogy néhány fejlesztésről a magyarok egyszerűen elfelejtették tájékoztatni őket, mi több, az üzem egyes gyártósorai egyenesen a hazai ipar kiszolgálására voltak hivatottak. Egyesek szerint azonban itthoni biztosítási csalásról volt szó, s nem véletlen a szűkszavú szakértői magyarázat sem a tűzeset kapcsán. Mindezek persze csak szóbeszédek az esettel összefüggően, annyi azonban bizonyos, hogy a lángokban a hazai kutatás-fejlesztés egyik fellegvára semmisült meg.
