A nagy múzeumi műkincsrablás

1983. november 6–án megdöbbentő hírre ébredt az ország lakossága. A felújítás alatt lévő Szépművészeti Múzeumból hét, egyenként is vagyonokat érő festményt raboltak el. A festmények között olyan pótolhatatlan alkotások is szerepeltek, mint Raffaello Esterházy Madonnája vagy Tintoretto Női mellképe és Férfi mellképe.

Az évszázad bűnügye a rendőrség gyors és alapos munkájának köszönhetően gyorsan és szerencsésen megoldódott, már ha ebben a viszonylatban egyáltalán megállja a helyét a szerencse szó. A hollywoodi filmekbe illő bűncselekmény felgöngyölítése során roppant erőket mozgattak meg a hatóságok, ami nem is csoda, hiszen a sajtó elképesztő nyomást helyezett a hazai bűnüldöző szervek vállára. A rablás másnapján a Szépművészeti Múzeumban megállás nélkül csöngött a telefon, s a vonal túlsó végén nem csak a hazai újságírók, műkedvelők, művészettörténészek érdeklődtek, de Bécs, Berlin, Róma, London is kíváncsi volt a történtekre. A bűnügy már másnap a nemzetközi érdeklődés központjába került.

Szepmuveszeti-Muzeum

A meglovasítás módja annyira elképesztően triviális volt, hogy már önmagában az mozivászonra kívánkozna. A tatarozás alatt álló múzeum riasztóját a munkálatok alatt kikapcsolták, (egy másik verzió szerint elromlott) így a két tolvajnak csak az állványzaton kellett felmásznia, illetve az ablakon bejutnia. A besurranók üvegvágókkal jutottak át az első emeleti nyílászárón, majd az olasz teremből hét festményt leakasztva, senkitől nem zavartatva elhagyták a helyszínt. A múzeum emberei reggelre hűlt helyét találták Raffaello Esterházy Madonnájának és Ifjú képmásának, Giorgone Önarcképének, Tintoretto Női képmásának és Férfi képmásának, továbbá lába kélt egy kevésbé ismert barokk festő, Giovanni Domenico Tiepolo két képének, a Szeplőtlen Szűz hat szenttel és a Pihenő szent család című alkotásoknak is. A festmények akkori (1983) becsült értéke 1 milliárd 436 millió forint volt. (Csak összehasonlításképpen: 1983-ban 4-5000 Forint volt az átlagkereset.)

Az elkövetők meglehetősen elővigyázatlanok voltak. A rendőrség a helyszínen egy csavarhúzót és rengeteg ujjlenyomatot talált, illetve egy olasz feliratú műanyag zsákba csomagolva csakhamar előkerültek az ellopott képek keretei is. A képkereteket a rendőrök a Dunából halászták ki Százhalombattánál. A nyomozók veszett sebességgel haladtak előre. Még 1983-ban, Törökbálint határában megtalálták az Ifjú képmását, következő év januárjában pedig rábukkantak a többi képre is. Az ellopott festmények – melyek Lada és Fiat gépkocsik csomagtartójában kerültek külföldre –, egy görögországi kolostornál bukkantak fel, ahova egy milliárdos görög étolajgyáros megrendelésére kerültek. A bűncselekményben két magyar és két olasz férfit gyanúsítottak, feltehetően az előbbiek törhettek be a múzeumba. Az ügyben egy magyar nő is érintett volt, valószínűleg ő mutathatta be a magyarokat az olaszoknak.

Szepmuveszeti-Muzeum-keplopas
Az elsőfokú ítélethirdetés 1984. május 15-én a Fővárosi Bíróságon

A hazakerült festményeket retusálás után újra kiállították, a Szépművészeti Múzeumban pedig azóta nem történt sem műkincslopás, sem pedig kísérlet arra. Érdekesség, hogy a múzeum a rablás előtt már tervezte egy komolyabb riasztórendszer felszerelését, sőt, a berendezés bedobozolva várta, hogy a tatarozás után felszereljék.

Forrás: 1;2, MTI Fotó: E. Várkonyi Péter


Hozzászólások

Olvass bele ezekbe is...