Sok éve hallani, hogy az alagútban gyalog vagy járművel közlekedők időről-időre embereket látnak kijönni vagy éppen bemenni az építmény oldalába. Lakik-e ott valaki életvitelszerűen vagy csak szóbeszéd az alagút remetéje? A mai bejegyzésben igyekszünk a végére járni a dolognak.
Hogy lakott-e a Várhegy alagútja, arról rögtön le is rántjuk a leplet: ma már nem. Azonban 4 éve még egy család élt ott, ám 2009-ben, miután az alagútról ellopták a bádogszerkezetet, a lakás beázott, és lakhatatlanná vált. Több mint valószínű azonban, hogy a kecót nem fogjuk megtalálni az ingatlanportálok hirdetései között, ugyanis az a Lánchíd hídmesterének szolgálati lakása, illetve irodája.
A hegyet átszelő alagút építését 1853-ban kezdték el Clark Ádám végleges tervei alapján, a forgalom számára pedig 1857-ben nyitották meg. A kétszobás lakást ekkor építették az alagútba, ám ez idő tájt még más funkciót látott el: vámszedőházként szolgált, az alagúton történő átkelés díját szedték itt. A háború utolsó évében, 1918-ban a vámot eltörölték, így a továbbiakban bárki ingyen használhatta a Várhegy alagútját. A vámház funkció tehát megszűnt, így válhatott a lakás a hídmesterek hajlékává, irodájává.
A budapesti Lánchíd őre, illetve az alagút titkos egykori lakója pedig nem más, mint Fazekas János, aki egy igazi hídmester dinasztia tagja. Fazekas családja három nemzedék óta őrzi a főváros hídjainak biztonságát, ebben a szakmában szolgált nagyapja, apja és nagybátyja is (aki nem mellesleg a Margit hídon végzi ugyanezt a munkát). Fazekas János 20 éve áll a Lánchíd szolgálatában, amit naponta kétszer végigjár, s árgus szemekkel kutatja az esetleges hibákat, korrodálásokat. Ha a Duna vízszintje a lánckamrákkal egy vonalban van, akkor ellenőrzi, hogy nem szivárog-e a víz, de a feladatai közé tartozik a hídjárda repedéseinek ellenőrzése, és az alagút szellőztetőrendszerének felügyelete is. Sőt, ha valaki megunta az életét, és a folyóba akarja vetni magát, akkor a hatóságokat is a hídmesterek szokták elsőként értesíteni.
Érdekesség, hogy a Lánchíd atyja és névadója egyszer sem kelhetett át az elkészült hídon, ugyanis 1848 őszétől a döblingi Goergen Elmegyógyintézetben tartózkodott házi őrizetben. A híd építése 21 év alatt térült meg a hídvámokból, noha az azt kivitelező cégek hosszabb távú befektetésre számítottak. Olyannyira, hogy szerződésükben kiharcolták, hogy a Lánchídtól le és fel 8-8 kilométerre ne lehessen átkelőt építeni a Dunán.
A Lánchídhoz vezető alagút is bővelkedik érdekességekben. Az eredeti tervek szerint az alagút nem a mostani Clark Ádám téren vezetett volna ki, hanem a Duna alatt átívelve a mai Mérleg utcánál látta volna meg a felszínt. Az alagút fúrását már 1848-ban megkezdték volna, azonban a forradalom közbeszólt. Később Haynau, illetve Bach is akadályozta a munkálatok megindulását, ugyanis azt gondolták, hogy a várat a magyarok szó szerint alá akarják ásni, azon ügyködve, hogy az osztrákoktól visszavegyék a stratégiailag fontos, a pesti állapotok megfigyelését szolgáló épületet.
