Sörrel nem koccint a magyar, mert az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követően kivégzett aradi vértanúk bitófája tövében ezen a módon ünnepeltek az osztrák tisztek. A tilalom 150 év múltán feloldódott. Vagy nem. Vagy mégis koccinthatunk, ha felkiáltunk közben: Vesszen Haynau! Összeütötték-e a söröskorsókat a labancok a kivégzések árnyékában, és miért tartjuk még mindig ezt a magyar emberekre jellemző szokást, ha igaz, ha nem?
A történettel kapcsolatban úgy tűnik, hogy a fennmaradt, illetve eddig feltárt levéltári források, korabeli írásos feljegyzések nem tesznek említést effajta kialakult szokásról. Hermann Róbert történész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitűnő szakértője szerint a szóbeszéd abban az időben jelenthetett meg, mikor Magyarországon a sör tömegcikké, a sörfogyasztás pedig általánossá vált.
Ravasz marketingtrükk a forradalom leverése után?
A nem koccintunk sörrel legenda terjesztését és életben tartását valószínűleg a magyar borkereskedők követték el, akiknek konkurencia lehetett a piacon nagy tételben megjelent üzletromboló alkoholos ital, a sör. A szokás kialakulásához nagyban hozzájárulhatott a Kiegyezést megelőző, Deák Ferenc vezette passzív ellenállás is.
A fentieket támasztja alá a Hadtörténeti Múzeum volt igazgatója, Dr. Kedves Gyula hadtörténeti muzeológus, fegyvertörténész is, aki elmondta, hogy valószínűsíthetően ünneplés sem volt Aradon, nemhogy sörrel koccintás. A 48-as szabadságharc specialistája úgy fogalmazott, hogy számos magyar tiszt a császári seregben szolgált, mielőtt az 1848 őszén megalapított magyar honvédség vezetőjévé vált volna, így elképzelhetetlen, hogy az osztrák sereg tisztjei megünnepelték volna régebbi tiszttársaik kivégzését.
Nincs történelmileg alátámasztható alap
Ha a legendának nincs is (ez idáig) történelmileg bizonyított alapja, akkor is több mint 160 éve köztünk él, és mindazok mellett, hogy tisztelgés az aradi vértanúk előtt, a hazánkba látogató turistáknak is felidézhetjük múltunk egy darabját, miután értetlenül néznek ránk a korsónk félrehúzásakor.
Egy elmélet szerint maga a koccintás – bármilyen italról is legyen szó – azokból az időkből eredhet, amikor az urak még előszeretettel kevertek mérget egymás poharába. A korsók összeütésekor azonban a méregkeverő kupájába is átlöttyenhetett a végzetes szer, így mindenki gyanús lehetett, aki nem volt hajlandó koccintásra emelni a saját kriglijét. De ez már egy másik legenda.
