A hangalámondás névtelen legendái

Ha az ember jól figyelt, akkor ki lehetett venni a beszéd mögötti valós tartalmat, és összeállhatott a mondanivaló. Mert a kettő sokszor köszönőviszonyban sem volt egymással. Nem, nem a szocialista rendszer retorikájáról van szó, hanem a kor hangalámondásos (leginkább akció) filmjeiről.

Ugye ismerős a szitu: a legalább nyolcszor átmásolt VHS kazettát haverokkal nézzük a Gabi heverőn, miközben a kép csíkozva ugrál, a hang sistereg, de az alámondás monotonságát feledteti Michael Dudikoff, az Amerikai ninja. Ó, igen. Az a hangsúlytalan, egykedvű, érzelemmentes beszéd utolérhetetlen, mely ugyanazzal a hanghordozással volt képes felmondani a „Reptérre legyen szíves!” mondatot, mint a „Kérem, ne öljön meg, három gyermekem van!” szöveget.

hangalamondas

Egyébként volt az egésznek valami diszkrét bája. Ugyanis sokszor annyira szétnyúlt már a szalag, hogy sem a képet, sem a hangot nem lehetett megfelelően élvezni, így egy-egy rész a szürkeállományunkra volt bízva, így alternatív befejezések is születhettek egy-egy videózás után.

Az anyaggyűjtés során sikerült belefutni a Terminátor 1 alámondásos verziójába, és a helyzet az, hogy elmorzsoltunk egy könnycseppet a szemünk sarkában az édes nosztalgia oltára elé térdelve. „A cuccaidat! Add nekem! Azonnal!” Így három mondatban, csodálatos. És azonnal meg is kell követnünk a korabeli narrátort, hiszen honnan is tudnánk mi egyszerű halandók, hogy hogyan beszél egy terminátor? Lehet, hogy Gáti Oszkár túljátszotta a szinkront azzal, hogy túlságosan is emberi hanggal ruházta föl a gépezetet?

Szinte hihetetlenül hangzik, de az alámondásnak, mint műfajnak, saját rajongó tábora van, akik nap, mint nap azért imádkoznak, hogy a házi narrációs filmek újra feltámadjanak. Egyes fórumokon azt beszélik, hogy a Birodalom visszavág híres „Luke, én vagyok az apád!” mondatát hallották egy női alámondótól. Sajnos a történelmi pillanat nekünk kimaradt, viszont Sean Connery James Bond alakítását a saját szemünkkel láttuk (saját fülünkkel hallottuk) női hanggal. Frenetikus!

2007 áprilisában a magyar szinkronszínészek a szinkronok minőségének romlása, illetve a stúdiók negatív árversenye miatt háromnapos sztrájkot hirdettek. A szinkronszakma végül nem dőlt be, mindenesetre a szinkronizálás nélküli időkben a hangalámondás reneszánszát élhette volna itthon. „Szép az este sétálni, mi?”


Hozzászólások

Olvass bele ezekbe is...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.