Bár a lángos – népies nevén langalló – igazi hungarikumnak számító csemege, eredete mégis a török hódoltság idejére vezethető vissza. Szóval a töltött paprika és a kávézás elterjedése mellett a lángosért is hálásak lehetünk a törököknek.
Talán mai szemmel nehéz lehet egy sajtos tejfölös lángost összekapcsolni a török konyhával, azonban ha azt mondjuk, hogy a pitával van rokonságban, akkor talán láthatóbb az analógia. A lágy, kelt tésztából készült finomságot hagyományosan a kenyérsütésből visszamaradt részekből sütötték elődeink úgy, hogy a kenyértésztát kerek alakúra nyújtották, majd forró parázsra dobták, lényegében „meglángolták”.
A lángos tehát a korai időkben a kenyérsütéskor készült. Az új kenyér sütése napján – ami általában csak 5-7 naponta volt – a lángost tradicionálisan reggelire ették tejföllel, lekvárral vagy porcukorral.
Népszerűsége azóta országhatárokon átívelően ragyog. Magyarországon kívül ismerik és szeretik Ausztriában, Romániában, Szerbiában, de Csehországban is. Osztrák sajátosságként alakult ki, hogy a lángos a vidámparkok elmaradhatatlan kelléke lett. Hozzávetőleg azt a szerepet töltheti be a sógoroknál, mint nálunk a strandokon. Nincsen strand lángos nélkül.
A zsírban és olajban sütés elterjedésével természetesen a lángos parázson sütése elmaradt, így a későbbi gyorsbüfék kínálatában is megjelenhetett ez a gasztronómiai csoda, könnyű és gyors elkészítése miatt hamar a legtöbb büfé kínálatában megjelent, és jelen van ma is. Ehetjük a Balaton partján, a Dagály fürdőben, a vasútállomásokon, buszpályaudvarokon. Tudtátok, hogy már lángosautomata is létezik?
Kommentben várjuk, ki milyen meghökkentő lángos feltéteket ismer.
